Határtalanul 2023. - GORSISK

Várakozással teli izgalom töltött el mindenkit, amikor megtudtuk, hogy nyertünk a Határtalanul pályázaton. A szállás, étkezés és az üzemanyagok árának elszabadulása miatt félő volt, hogy meg tudjuk-e valósítani a kirándulást. De a kitartó szálláskeresésnek és a költségek átcsoportosításának köszönhetően sikerült. Az előző évi kirándulás tapasztalatai is nagy segítségünkre voltak. A náluk már bevált busztársaságot és pozsonyi szállást választottuk mi is. A tátrai felvonók, siklóvasút árának felét is sikerült megspórolni az előzetesen igényelt kedvezménynek köszönhetően.

1. nap:

Reggel 6 órakor indultunk Tácról első állomásunkra, a Monostori erődhöz. Mivel ez a nap ünnepnapra (Pünkösd hétfő) esett, az erőd zárva lett volna, de kérésünkre kinyitottak. Viszont tárlatvezetést nem tudtak biztosítani, de egy mobilapplikáció segítségével be tudtuk járni a helyszíneket.

Ezután átmentünk Révkomáromba, ahol leparkoltunk az erőd bejárata előtt és a belvárosba indultunk. Megnéztük a főbb látnivalókat – Klapka György tér, Zichy-palota, Szent András-templom, Jókai Mór szobra, Európa-udvar –, közben beszélgettünk Klapka Györgyről és Jókai Mórról illetve a városhoz fűződő kapcsolatukról.

Visszasétáltunk a buszhoz és nagy izgalommal indultunk tovább következő helyszínünkre, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskolába, ahol már vártak bennünket a 6. osztály tanulói. Megérkezéskor átadtuk az ajándékainkat, majd elfogyasztottuk a részünkre itt készített frissítőket. Ezután az igazgató asszony bemutatta nekünk a községet, az iskola névadóját majd megmutatta az iskolát. Betekinthettünk az itt folyó munkába, projektekbe. Az „idővonal” lépcsőn felsétáltunk a hatodikosok termébe, ahol a diákoknak és tanároknak lehetősége volt ismerkedni, beszélgetni. Elmondtuk, hogy mi is nagyon szívesen vendégül látnánk őket iskolánkban. De az idő gyorsan telt, hamarosan búcsúznunk kellett. Felpakoltak bennünket ajándékokkal, majd az iskola udvarán még készítettünk közös képeket, aztán indultunk Pozsonyba.

Már a buszból láttunk néhány nevezetességet, de az igazi városnézést a várban kezdtük. Miután bejártuk minden zegzugát és kigyönyörködtük magunkat az onnan nyíló panorámában, a Koronázó templomnak is nevezett Szent Márton-dómba látogattunk el, majd az Óváros többi nevezetessége felé vettük az irányt. Az egykori főváros történelmi belvárosának bebarangolása óriási élmény volt, amiben kellemesen elfáradtunk, és már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk a szállásunkra. Elfoglaltuk szobáinkat, szusszantunk egyet, aztán elsétáltunk vacsorázni a közeli bevásárló központba. Ezután már jól esett megpihenni és erőt gyűjteni az előttünk álló hosszú útra.

2. nap

A finom reggeli után felpakoltuk bőröndjeinket a buszra és indultunk Dévénybe. Sétáltunk egy nagyot a vár alatti folyóparton, majd felmentünk a várba. Megnéztük a kiállításokat, kipróbáltuk mennyi idő alatt ér le a víz a vár kútjának aljára és gyönyörködtünk a kilátásban. Különösen szép látvány volt a Duna és a Morva összefolyásánál a két folyó vizének keveredése.

Következő helyszínünk Nagyszombat történelmi belvárosa volt. Megnéztük az éppen külső felújítás alatt álló Szent Miklós Bazilikát, majd elsétáltunk a Szentháromság térig. Miközben gyönyörködtünk a szebbnél szebb épületekben, felelevenítettük a város történelmével kapcsolatos ismereteinket, azután egy fagyit elnyalogatva visszasétáltunk a buszhoz.

Következő állomásunk Zólyom lett volna, de még nagyon hosszú út állt előttünk, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább a következő helyszínre, Besztercebányára látogatunk el.

Itt felkerestük a Szűz Mária Mennybemenetele plébániatemplomot, a Mátyás-házat és bejártuk a Felvidék talán legszebb terét.

Útunkat az Alacsony-Tátrán keresztülvezető úton folytattuk tovább a „Tátra” felé. A szerpentines utakon csodálatos tájak követték egymást. Először a Chopok és Gyömbér havas csúcsait pillantottuk meg, aztán lassanként kezdtek kirajzolódni a Magas-Tátra ormai is.

Utolsó programunk helyszíne a Csorba-tó volt, ahova már szitáló esőben érkeztünk meg. Természetesen ez sem tartott vissza bennünket attól, hogy kiszálljunk a buszból, hiszen ott tornyosult előttünk a Szoliszkó, amit még közelebbről kellett látni. Felvettük az esőkabátokat, és tettünk egy sétát a tó partján.

Ez a nap is bővelkedett kilométerekben, de már csak egy kevés volt vissza Alsóerdőfalván lévő szállásunkig, ahol a következő három éjszakát töltöttük. Nagyon örültünk ennek a helynek, mert egyrészt családias jellegű volt, másrészt az épület előtti kertből látszottak a Tátra csúcsok és nem utolsó sorban innen nem kellett másnap reggel továbbállnunk. Beköltöztünk szobáinkba, majd megvacsoráztunk. Ettől új erőre kaptunk és sokáig szórakoztattuk még egymást.

3. nap
Végre nem kellett olyan korán kelni, hiszen az egész napot a közeli hegyekben töltöttük. A svédasztalos reggelinél mindenki kedvére válogathatott a sokféle finomságból. Reggeli után Ótátrafüredre utaztunk, ahonnan a siklóval felmentünk a Tarajkára.  A jegyvásárláshoz már előre igényeltünk csoportos kedvezményt, így nagyon kedvezően, féláron utazhattunk.
Az időjárás jobb nem is lehetett volna, sehol egy felhő, csak ragyogó napsütés egész nap.
A Tar-pataki vízesésekhez vezető túraútvonalat jártuk be egészen az Óriás-vízesésig. A vízesések a kora nyári időpontnak köszönhetően nagyon bővízűek voltak, nem győztünk betelni a látványukkal és a dübörgő hangjukkal. A Rainer-kunyhónál elfogyasztottuk az ebédre csomagolt élelmet, aztán visszagyalogoltunk a sikló állomásáig, majd siklóval visszautaztunk Ótátrafüredre.
Ott felszálltunk a buszunkra, majd Tátralomnicra utaztunk. Innen négyszemélyes lanovkákban – tele izgalommal – indultunk el a Lomnici-csúcs felé. Az első állomáson átszálltunk a 10 fős kabinokba és felmentünk a Kőpataki-tóhoz. Már maga az utazás csodás élmény volt, de a fenti hógolyózás mindent vitt. A hógolyócsata után körbejártuk a tavat és gyönyörködtünk a sokféle alpesi virágban és persze a hegyekben. Találkoztunk egy szelíd, kéregető rókával is.  
A szállásra visszaérkezve elfogyasztottuk a finom vacsorát és az este további részében is remekül eltöltöttük az időt egymás társaságában.

4. nap

Mai napunk első helyszíne Lőcse városa volt. Már a buszból láttuk a középkori városfalat, amely körbeöleli a műemlékekkel teli óvárost. Megcsodáltuk a főtéren álló házakat, körbejártuk a Városháza és a Szent Jakab-templom épületét. A korai időpont miatt a templomba sajnos nem tudtunk bemenni, de a világhírű szárnyas oltárról készült óriási transzparens segítségével megbeszéltük, hogy kiket, illetve milyen jeleneteket mutatnak be a faragványok.

Következő állomásunkra – Eperjesre – az egykori Szepes és Sáros vármegye festői tájain keresztül vezetett útunk. Indulásunk után hamarosan feltűnt a fenséges Szepesi vár és azt kívántuk, bárcsak ide is felmehetnénk. Eperjes főterén sétálva megállapítottuk, hogy a teret uraló Szent Miklós Templommal együtt ez a hely is egy gyöngyszem.

Kassára éppen ebédidőben érkeztünk, és mivel már nagyon éhesek voltunk, első útunk egy pizzériába vezetett. Ezután a dómhoz indultunk. Úgy terveztük, hogy az altemplomban a fejedelem sírjánál helyezzük el iskolánk koszorúját, de éppen akkor volt ott egy másik, nagyobb létszámú csoport is, ezért úgy döntöttünk, hogy a templom oldalán lévő domborműnél tartjuk a megemlékezést. Innen indulva végigjártuk a főtér nevezetes helyszíneit, majd a Rodostói-ház felé kanyarodva visszaindultunk a buszhoz, amely a Jakab-palota közelében parkolt. A közeli bevásárlóközpontban kaptunk egy óra szabadidőt, így mindenki beszerezhette az emléktárgyakat és ajándékokat családtagjai számára.

„Hazafelé” Poprádon keresztül vezetett az út, így természetesen nem hagyhattuk ki annak óvárosi részét, Szepesszombatot. Fagyizással egybekötött sétánk után visszatértünk a szállásra és sajnálattal állapítottuk meg, hogy holnap indulnunk kell haza.

5. nap

Reggeli után bepakoltuk bőröndjeinket a buszba, elköszöntünk a szállásadótól és indultunk is. Bár tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, jutott még program mára is.  A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park felé vettük az irányt, hogy felkeressük az UNESCO természetvédelmi világörökségi védelme alatt álló Dobsinai-jégbarlangot. Kissé emelkedő terepen, erdei ösvényen jutottunk fel a barlang bejáratához. Sajnos a magyar nyelvű vezetéshez nem volt meg a csoport létszáma, de kaptunk egy részletes magyar nyelvű tájékoztatót, ami alapján megbeszéltük a tudnivalókat. A belépés időpontjának közeledtével vastagon felöltöztünk, de még így is meglepett bennünket a barlang száján át kiáramló dermesztő hideg. De a bent látható különleges jég-formációk feledtették velünk, hogy milyen hideg van. Megállapítottuk, hogy tényleg igaz az a mondás, hogy a természet a legjobb szobrász.

Ismét csodálatos hegyvidéki tájon keresztül utazva érkeztünk a Füleki várhoz. Tanulmányoztuk a bástyában kialakított vármúzeum kiállításait, majd kimentünk a várfalakra és megcsodáltuk az elénk táruló panorámát. A belépőjegy tartalmazta még egy II. világháborús bunkerben kialakított emlékmúzeum látogatását is. Ennek megtekintése után indultunk vissza Tácra, ahol már nagyon várt bennünket a családunk.